Eklektikus–neoreneszánsz stílusban emelt impozáns, műemléki védettséggel bíró épület, mely a ménesbirtok 100 éves fennállásának évében, 1885-ben épült.

Építészeti jelentősége, hogy az ország egyetlen megmaradt fagerendavázas (fachwerkes), épülete. Építészeti stílusjegyeire az elővárosi eklektika fagerendavázas, faverandás, tiroli (svájci) irányzata jellemző. A budapesti országos kiállításon állították fel, majd szétszerelve szállították Mezőhegyesre, s itt újra összeállították. Eredetileg zsindelyfedéssel rendelkezett. Az emeletes, magas tetős, „L” alakú épületnek kétoldali, fa gerendavázas aszimmetrikus oromzata van, csúcsíves óratornyával a színes üvegezésű, zárt erkélyt összeépítették. Később, amikor a fa tartógerendák, oszlopok teherbíró képessége az elhasználódás következtében csökkent, az oszlopok és gerendák közeit téglával építették be. Három díszes nagyterme van. A termek kazettás famennyezettel, fali lambériával készültek. Három öntöttvas korinthoszi oszlop áll az épületben, és faragott fakarzat készült az emeleti bálteremben a zenekar számára. Az impozáns épület először szálloda majd tiszti kaszinó volt.

Jelenleg az épület földszintjén közétkeztetés, szociális étkeztetés, gyermekétkeztetés üzemel.

2013-tól Városházaként is funkcionál.