1885-ben, a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Mezőhegyesen a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok egy szépséges épülettel bővült. A jellegzetesen osztrák-tiroli építészetet követő
fachwerkes (fagerendavázas) elővárosi eklektikus-neoreneszánsz stílusban épült központi szálloda és kaszinó épületét (Kozma F. u. 22.) eredetileg teljesen fából készítették, s a budapesti országos kiállításon
pavilonként állították fel. Onnan szállították Mezőhegyesre, s itt újra
összerakták. Az idő előrehaladtával, amikor a fa tartó-gerendák, oszlopok teherbíró-képessége az elhasználódás következtében csökkent, az oszlopok és gerendák közeit téglával rakták ki. A pince feletti födém téglaboltozattal, a földszint feletti és a zárófödém, borított gerendás fafödémmel készült. Díszes erkélyei és ablakkeretei is fából készültek. Az ablakokon még ma is láthatók az eredeti spaletták. Tetejét eredetileg fazsindely fedte, melyet 1937-ben rózsaszín palára cseréltek. Ekkor távolították el a tetőn lévő fedett ablakokat is. Ma szürke pala fedi. A tetőszerkezet a zárófödémtől független kialakítású, kötőgerendás, 4 szelemenes fedélszék, ferde és függőleges székoszlopokkal.
Az emeletes, magas tetős, L-alakú épület kétoldali, fachwerkes oromzata aszimmetrikus, csúcsíves óratornyával a színes üvegű zárt erkélyt összekomponálták. Az óratorony csúcsában bádog „szélkakas" jelezte az uralkodó szélirányt. Faragott, díszes oszlopokon nyugvó faverandás bejáratának folytatása a zárt erkély és az óratorony. Fedeles kéményei és a kiugró padlás ablakai harmonikusan illeszkednek az épület karakteréhez.
A főbejáraton belépve hosszú széles lépcső vezet az emeletre. A lépcső 2 oldalán még ma is láthatók azok a vaskampók, melyekkel egy-egy híres személy érkezése alkalmával a lépcsőt borító vörös szőnyeget szorították le. Az épületben eredetileg 2 lépcső volt. Az egyik, a már említett főlépcső, a másik, pedig az azóta már beépített melléklépcső, amely az épület bejáratától jobbra eső részen helyezkedett el.
A földszint baloldali két díszterme közül az egyik kazettás mennyezetű korinthoszi stílusú, öntöttvas-oszlopos terem volt. A Kaszinó játékterme, a másik osztatlan enyhén ferde fatetős, falábazatos díszterem a zene-és a kollektív szórakozás céljait szolgálta. A jobboldali épületrész földszintjén volt a bérlő vendéglője, melynek szintén öntöttvas-oszlopos termei voltak. Ehhez csatlakozott a konyha és a hozzá tartozó raktárhelyiségek. Az emeleten egy apartman és szállodai szobák kaptak helyet. Szintén faragott díszítést kapott a lépcsőfeljáró és a lépcsőház feletti előtér.
Az emeleti díszterem adott helyet a báloknak és időszaki rendezvényeknek. A szintén famennyezetes, fali lambériás bálteremben a zenekar részére faragott, bábkorlátos fakarzat épült az ajtómagasság felett. A karzatra a padlástérből lehetett feljutni. Az egykori bálteremben ma esküvői szertartásokat, önkormányzati üléseket és különböző szakmai konferenciákat tartanak.
Az épület három nagytermében még az 1930-as években is folyt a szórakozás. A bálteremben kormányfők, királyok, politikusok tartották találkozóikat. A szálloda számos híres személyiséget látott falai közt, így vendégül látta többek között gróf Tisza Istvánt vagy Horthy Miklóst is.
A Központi Szálloda történetéhez szomorú esemény is köthető. 1892. július 7-én Kozma Ferenc egy itteni hivatalos útja alkalmával az épület egyik szobájában hunyt el.
Az épület alatt építészetileg értékes boltozatos, nagy pince húzódik. Még ma is meg vannak az eredeti szellőző ablakok, melyeken keresztül régen a tárolandó szenet lapátolták be a pincébe.
A Centrál Hotel mögötti udvarban, 1886-ban épült fel a beálló istálló és a kocsiszín épülete. Itt helyezhették el fogataikat, illetve ide köthették be lovaikat éjszakára a szállóvendégek. Gyakran itt töltötték az időt a majori tiszti hintók, s várakoztak „gazdáikra"- nem ritkán hajnalig - a ménesbirtoki fogatosok is. Az épületet később mindkét végén megtoldva 1923-ban mozivá alakították át.
A „Centrál"-nak a több mint egy évszázados történelme során sok elnevezése és funkciója volt. Nevezték Központi Szálloda és Tiszti Kaszinónak, majd Kovács Vendéglő (a bérlője után). A II. világháború után „Új Világ" volt a neve, majd ismét Centrál Hotel.
Az épület 1945-öt követően szövetkezeti tulajdonba került, majd a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ kezelésében volt 1993-ig. Az elmúlt évtizedekben a szállodai mellett több funkciónak adott helyet: művelődési otthon, könyvtár, irodaház, tejbolt, kultúrcikk bolt, élelmiszerbolt, húsbolt, műszaki bolt, italbolt, presszó működött falai között.
A '70-es évek közepétől több program és terv készült a szálló renoválására és átalakítására. Egy sikeres DAOP –os pályázatnak köszönhetően a közelmúltban kívülről és belülről is teljesen felújított épület jelenleg önkormányzati tulajdonban van és napjainkban a Polgármesteri Hivatal munkatársainak biztosít kellemes munkakörnyezetet.